Lapunk lelkületéből is meghalt egy darab...

Jáni Józsefné Valika (1933.04.01. – 2018.10.08.)
Gyászol lapunk, gyászol a villamos szakma. Türelemmel viselt rövid, súlyos betegség után október elején örök nyugalomra tért Jáni Valika, a szakma egyik doyenje.

Szeptemberi lapszámunkban még aktívan köszreműködött: írt, fordított, lektorált... októberi lapszámunk nyomdába adását pedig már nem érhette meg.
Az Elektroinstallateur egyik alapítójaként, kezdetektől szakszerkesztőjeként személye meghatározó volt a lap arculatának, szakmai vonalának felépítésében. Szakmai tekintélye, tudása nagyban hozzájárult az Elektroinstallateur hazai, valamint nemzetközi elismertségéhez.

Debrecenben, egy vasutas családban született 1933-ban. A gimnázium idején rendszeresen sportolt, atletizált és kézilabdázott, majd 1951-ben kitűnő érettségivel és egy NB I-es kézilabdás minősítéssel elindult Budapestre.
Vonzotta a mérnöki pálya. Bár először vegyészmérnök szeretett volna lenni, de mégis kíváncsiságból az akkor már önálló Villamosmérnöki Karra felvételizett sikerrel. Az egyetemi tanulmányait jeles eredménnyel, okleveles villamosmérnökként 1956-ban fejezte be.
Szakmai pályafutását az ÉVM Szerelőipari Tervező Vállalatnál – közismert nevén ÉVITERV-nél – kezdte, és 1988-ban onnan is ment nyugdíjba. Nagyon szerette a munkáját és mindig nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy szakmailag képezze magát, figyelemmel kövesse a szakma legfrissebb fejlesztéseit, híreit. Kitartás, hihetetlen precizitás, és igényesség jellemezte munkáját.
Büszke volt rá, hogy munkahelyén nagyon szép tervezői feladatokat kapott. Legkedvesebb és legemlékezetesebb munkái voltak például:
– az Országház Munkácsy termének klímával kombinált világítási berendezése,
– sportpálya világítások tervezése (világítástechnikai és energiaellátási tervek készítésében való részvétel, valamint a világítások beállításának terepi munkái),
– közvilágítási típustervek készítése (számítógépes világítástechnikai feldolgozás elindítása),
– Kubában a VIT-re készült dísz- és sportvilágítási tervek készítésében való részvétel, és helyszíni ellenőrzése.

Szakmai pályája kezdetétől – több mint 60 éven át – aktív tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. A 80-as években több éven át volt a MEE Országos Elnökség tagja, a Világítástechnikai Szakbizottság alelnöke, az ÉVITERV MEE Helyi Csoportjának elnöke, valamint a Világítástechnikai Eszközök Munkabizottság vezetője.
Több éven keresztül tevékenykedett az ÉTE Épületvillamossági Szakosztály titkáraként, majd vezetőségi tagjaként.
Évtizedekig aktívan vett részt a Világítástechnikai Társaság, valamint a CIE Nemzeti Bizottságának munkájában is.
Az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetségének – annak 1991-es megalakításától – aktív támogatója és tagja volt.
Oktatott a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképzőjén. Vizsgáztatott a Pollack Műszaki Főiskolán Pécsett.
Munkáját az ÉVITERV-nél többszöri kitüntetéssel, szakmai kinevezéssel honorálták, és mint szakági főmérnök vonult nyugdíjba 1988-ban.
Nyugdíjba menetele után is folyamatosan dolgozott. 1988-tól több éven át, mint szaktanácsadó működött a Tungsram-nál, az EKA-nál és a PVV-nél. 1992-ben minisztériumi ajánlás alapján elvállalta az akkor induló, első épületvillamos szaklap, az Elektroinstallateur szakszerkesztését, amit gyakorlatilag haláláig folytatott.
Rengeteg szakmai publikáció fűződik a nevéhez, tankönyvek, szakkönyvek, műszaki cikkek formájában. Az Elektroinstallateur, valamint az Intelligens Épület műszaki lap szakszerkesztése mellett kiemelten kedves feladat volt számára több éven keresztül a Világítástechnikai Társaság által kiadott Világítástechnikai Évkönyv szerkesztése.

Szakmai tevékenységét nemcsak a vállalata ismerte el, hanem a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettől (MEE), a Világítástechnikai Társaságtól (VTT) és az Építőipari Tudományos Egyesülettől (ÉTE) is több elismerést, díjat kapott.
- 1960–1984   között több alkalommal Kiváló Dolgozó / Az Építőipar Kiváló Dolgozója,
   A Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozata
- 1982   ÉTE Alpár Érdemérem
- 1984   MTESZ Nagydíj
- 1988  MEE Urbanek Díj
- 1990   Nívódíj
- 1994   MEE Déri Díj
- 2000   MEE Életpálya Díj
- 2004   VTT Világítástechnikai Társaságért Díj
- 2009   VTT Pollich János-díj

Mindig vasakarattal és szorgalommal dolgozott, mert vallotta, hogy egy ilyen férfias pályán egy nőnek mindig valamivel többet kell tudnia, és tennie azért, hogy elismerjék.
2016-ban boldogan vette át gyémántdiplomáját. Nagyon büszke volt rá, hogy nemcsak gyermekei, hanem három imádott unokája is a mérnöki pályát választotta.
Segítőkészsége, tenni akarása legendás volt szakmai berkekben. Búcsúzóul álljon itt kedves idézete Arany János Epilógusából, ami egyben életfilozófiája is volt:

„Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem,-
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.”

Emléke szakmai örökségében és szívünkben él tovább! Nyugodjék békében!