2026/11–12., december 1-én megjelenő lapszámunkból

▪ Murvai István: Ipari méretű szélerőművek a villamosenergia-termelésben
A villamosenergia-rendszer rugalmasságának növelését, teljesítve az ellátásbiztonság követelményeit a villamos energia iránti növekvő felhasználói igények kiszolgálására alkalmas korszerű erőművek primer energia szerinti optimális összetételű létesítése biztosíthatja.
A magyar kormány 4000 MW-os szélerőmű kapacitás létesítését rendelte el. Kormány- és miniszteri rendeletek szabják meg a pályáztatás jogi kereteit, és kijelöltek 25 könnyített térséget az országban, ahol egyszerűsített eljárással épülhetnek meg a szélerőművek.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban MEKH) iparági konzultációt indított, hogy felmérje a magyarországi villamosenergia-rendszer (a továbbiakban VER) forrásoldali bővítése céljából a megújuló ipari méretű szélerőművi villamosenergia-termelőkapacitás bővítésének műszaki és gazdasági lehetőségeit. A konzultáció alapján a MEKH kiírta a pályázatot 702 MW-os új szélerőmű termelőkapacitás létesítésére, valamint megszervezi és lebonyolítja a betáplálásra szolgáló szabad hálózati kapacitások kiosztásának pályáztatását.
A 2026/11–12. számunkban megjelenő cikkben az ipari méretű szélerőművek villamosenergia-termelésbe való beillesztésével foglalkozunk.

▪ Déri Tamás: Európai vasútvilágítás-fejlesztés – Bécs Hauptbahnhof
Bécs új főpályaudvarát 2015. december 13-án avatták fel, több mint egy évtizedes építkezést követően. Egy főpályaudvar létesítésének gondolata már 1870-ben felmerült, majd az 1960-as és 90-es években konkrét tervjavaslatok is születtek, de csak az évezredfordulón kezdődhettek meg a kivitelezési munkák.
A több mint 300 milliárd Ft-os beruházás során a hajdani Déli Pályaudvar helyén egy 16 vágányos (ebből 12 vasúti – 10 felszíni és 2 földalatti vágány, továbbá 2–2 föld alatti S-Bahn és U-Bahn sínpár) átmenő pályaudvar létesült, amelyen valamennyi Bécsbe érkező, onnan induló vagy áthaladó nemzetközi és távolsági vonat áthalad. A forgalom nagyságát jelzi a 150 000 fős napi forgalom, amelyet 1100 szerelvénnyel bonyolítanak le.
A főpályaudvar egy 50 hektáros területen létesült. A nagyszabású építkezések – amelyek nem csak az új pályaudvar építményeit, hanem a felszabaduló vasúti területeken megvalósított létesítményeket is magukban foglalják – közel egymillió négyzetmétert tesznek ki. Ebből több mint félmillió négyzetméter irodaépület és 5000 lakás épült 13 000 ember részére. Mindemellett egy 8 hektáros területen park is létesült.
A 2026/11–12. számunkba megjelenő cikk Bécs főpályaudvarának világítási megoldásaival foglalkozik, sok-sok felvétellel illusztrálva.

▪ Dr. Novothny Ferenc: Hibavédelem TT-rendszerben túláramvédelmi készülékkel
A TT-rendszer hibavédelmével egy nagyobb épületegyüttes kapcsán olvasói kérdésekre válaszolva foglalkozunk.

Kérdés: Egy európai város nagy épületegyüttesében építjük ki a villamos rendszert. A hálózat kialakítása TT-rendszer. Az épületben nagy klímaberendezést kell elhelyezni, amelyhez a gyártó 50 A-es olvadóbiztosító beépítését írta elő. A hibavédelemre 300 mA-es „B” típusú ÁVK beépítését tervezzük. A csatlakozási ponton mért hurokimpedancia 40 mΩ a fázis és a nullavezeték között, míg 180 mΩ a fázis és a védővezető között. Az utóbbi adat a TT-rendszerben szokatlanul kicsi, de ez annak tudható be, hogy a transzformátor az épület közelében van, valamint igen jó az épület földelése – alapozásföldelő, gyűrűföldelő együttesével rendelkezik. Az MSZ HD 60364-4-41 szabvány 411.5.2 szakaszában az áll, hogy A Z_S földhurok-impedancia mellett hibavédelmi célra túlfeszültség-védelmi készülékek is használhatók, feltéve, hogy az áramkör földhurok impedanciája Z_s (lásd 411.5.4) tartósan és megbízhatóan elég kis értékű. Különösen a „tartósan és megbízhatóan” követelés foglalkoztat már egy ideje. Az említett alkalmazási esethez valóban ÁVK-t fogunk használni, de alapvetően felmerül bennünk a kérdés, hogy ezt a követelményt hogyan lehet normatív és gyakorlati szempontból teljesíteni. A számunkra ismert szakirodalomban és szakcikkekben ezt a témát általában csak a lakóépületek kapcsán tárgyalják, ahol jóval nagyobb földelési ellenállások vannak. Nagyobb épületekre vonatkozóan – amelyeket TT-rendszerként üzemeltetnek nagyon jó földelési ellenállási értékekkel – eddig alig találtunk információt. Ezért örülnénk egy részletesebb magyarázatnak erről az ügyről, lehetőleg gyakorlati példákkal szemléltetve. Különösen az alábbi pontok érdekelnek minket: Milyen technikai és szervezési intézkedések szükségesek ahhoz, hogy tartósan és megbízhatóan kis földhurok-impedanciát biztosítsunk? Milyen mérésekre és igazolásokra van ehhez szükség? Hogy nézzen ki egy megfelelő dokumentáció? Vannak jól bevált vagy normatív módon elfogadott megoldások a földhurok-impedancia folyamatos ellenőrzésére, például állandóan telepített felügyeleti eszközök a villamos rendszerben?
Mindezekre a kérdésekre ad választ a 2026/11–12. számunkban megjelenő írás.

▪ Véghely Tamás: Most már értem a napenergiát (LXI.) – Erőműveink a jelenben és a jövőben – grid, mikrogrid, DER 4
Úgy tűnik a napenergia használata mára világszerte elfogadottá vált. Egyes helyek és területek kivételével – ugyan nem is teljes körűen és maradéktalanul, de azért – mára a jelenléte az energetikában megkerülhetetlen és visszavonhatatlan.
A villamos energia használata világszerte dominánsá vált. A világ energia igénye jelentős ütemben növekszik, a termelést növelni kell – ugyanakkor egyre fontosabb a környezetvédelmi szempontok megfontolása és figyelembe vétele. A napenergiát és több más forrást is – nem kérdés – be kell illeszteni az energiaellátó-rendszerekbe (VER), de hogyan (?), ez most a legégetőbb és legalapvetőbb kérdés a világon.
A mikrohálózatok (smart grid), valamint általánosságban az elosztott energiaforrások (DER-ek) integrálása számos működési kihívást jelent, amelyeket a szabályozási és védelmi rendszerek tervezése során kezelni kell, annak érdekében, hogy a jelenlegi megbízhatósági szint ne romoljon jelentősen, és az elosztott energiatermelő egységek (DG-k) potenciális előnyei teljes mértékben kihasználhatók legyenek.
E kihívások egy része olyan feltételezésekből ered, amelyeket hagyományosan az elosztóhálózatokra alkalmaztak, de a mikrohálózatokra már nem érvényesek, míg mások olyan stabilitási problémákból adódnak, amelyeket korábban csak az átviteli rendszerek szintjén figyeltek meg.
2026/11–12. számunkban végére érünk cikksorozatunk erőművek jelenével és jövőjével foglalkozó négyrészes alsorozatának.